Pécs - Camborne - London az út amit bejártunk, azaz, hogy lettem Londoni buszsofőr
A Londoni Buszosok weboldal előző verziójában talán egy kicsit rosszul közelítettem meg a "Hogy legyél buszsofőr Londonban" kérdést, ezért a V2-ben azaz itt, inkább azt írom csak le, hogy én hogy jutottam el idáig.
Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani a feleségemnek aki a legnehezebb időkben is kitartott mellettem pedig az induláskor még "csak" barátnőm volt, mégis követett minden ismeretlenbe, előbb Magyarország-Anglia, majd Camborne-London "viszonylatban". Azóta már ő is megszerezte a jogosítványt, így már egy helyen dolgozunk, buszsofőr család lettünk.
Na szóval akkor térjünk rá a bejegyzés lényegére, azaz nyelvtudás nélkül nekiindulni Angliának, végigjárni a szamárlétrát majd kikötni a piros emeletes busz kormánya mögött. Azt gondolom nem kell mondanom miért indultunk neki, mindenki olvas híreket tisztában van korunk Magyarországának helyzetével, ezért erre most nem térnék ki, jobb elkerülni a gyurcsányorbánozást ezen a nem politikai weboldalon.
Mi egy távoli ismerőshöz érkeztünk aki szállást intézett, a munkára pedig azt mondta az lesz nem kell izgulni, persze mi azért izgultunk rendesen. Mivel az angol nyelvel gondjaink voltak ez az ismerősünk, (azóta már barát) segített elintézni a papírmunkát, bankszámla intézést meg ilyesmit, majd néhány héten belül kaptunk munkát egy McDonnald's-ban. Na ez 30+ éves fejjel nem túl kellemes, 20 év alatti munkatársak, szendvics készítés nagy tempóban, a nyelvet csak makogja az ember, és a többi. Szerencsére rövid időn belül találtunk munkát egy Tesco-ban éjszakai árufeltöltő munkakörben. Ez emberesebb munka, felnőttek között, viszont nyelvtanulásra kevésbé jó mint a meki, ugyanis még az első munkahelyünkön folyamatos kapcsolatban voltunk a kollégákkal, ha időnk engedte próbáltunk beszélgetni, a Tesco-ban ez nem ment. Ott mindenki egy sort vagy részleget csinált egymaga, a legközelebbi munkatársa egy sorral arrébb volt, szóval a kommunikáció nagyon minimális volt. Mivel az előbbiek igen sz*r melók, ráadásul a fizetés sem csúcs, az egyszerű jómunkás ember erős késztetést érez a tovább lépésre. Ez serkenti a nyelvtanulás sebességét, mi például még magán tanárhoz is jártunk, igaz nem túl sok alkalommal, drága volt ráadásul nem is értettünk teljesen egyet a tanár munkamenetével.
Nagyjából két évnyi kemény éjszakai árufeltöltő munka után éreztem úgy, hogy meg kell próbálnom találni egy buszos állást. Elsőre egy farmra jelentkeztem ahol a vendégmunkásokat kellet volna kivinni a földekre dolgozni . Ide fel is vettek volna miután levizsgáztattak újra vezetésből. Ez abból állt, hogy hívtak egy vizsgabiztost akivel vezetgettem, illetve különböző mókás tolatásokat kellett végrehajtanom, szerencsére ezek a vizsgák sikerültek. Végülis nem itt helyezkedtem el, mert a rossz idő miatt késett a szezon munka kezdése, közben pedig találtam egy kisebb magán cégnél munkát ahol egy 20 perces teszt vezetés után iskola buszon illetve a 403-as Newquey-Truro Expressz vonalon dolgoztam egy lerugott Mercedeszel 8 font körüli órabérért. Ez a pénz még vidéken sem mondható túl soknak, de örültem, hogy a Tesco-t ott tudtam hagyni és végre vége lett az éjszakázásnak láttam a napfényt meg ami ezzel jár, például pótoltam a 2 éves D vitamin elmaradásom.
Eközben a feleségem is talált nappalos munkát idősápló munkakörben ami vidéken nagyon keresett, kicsit jobban fizetett mint a Tesco szóval jó irányba haladt az életünk, családi házat béreltünk ami nem megszokott itt a bevándorlók között, a legtöbben szobát bérelnek, leginkább anyagi okok miatt. Így azonban nem tudtuk a tervezett pénzt félre tenni, azaz nem úgy alakult a dolog ahogy terveztük.
Én elég hirtelen szoktam lépni, az életem alapelve "Ha lehetőséget látsz, ne sza*ozz, használd ki". Egy szép napon olvasgattam az újságot és 11-18 fontos órabért akartak adni buszvezetőknek Londonban. Az alapelvemet figyelembe véve jelentkeztem, azt sem tudtam melyik cég szóval vaktában. Később kiderült, hogy ez egy fejvadász szerű közvetítő aki nem a munkástól húzza le a hasznát hanem egyszeri pénzt kap minden megfelelt sofőr után akit kiközvetít. Rövid egyesztetés után kaptam időpontot első interjúra amit figyelembe véve a 300 kilométeres távolságot, úgy oldottunk meg, hogy egy barátomnál aludtunk előző éjszaka Londonban, reggel irány be a cég központjába, majd délután busszal vissza vidékre. Természetesen később egy másik cikkben részletesen lefogom írni a felvételizés pontos mikéntjét, de ez a bejegyzés most csak arról szól, hogy nagyvonalakban leírjam, mi a menete a dolognak. Tehát az első interjú után jött a második ahol már tesztek is voltak, orvosi vizsgálat ilyesmik, de mint írtam erről majd máskor. Azóta a feleségem is lerakta a jogsit aminek a költségeit a vállalat állta neki, így már egyhelyen dolgozunk.
Tehát nekem illetve nekünk így sikerült, kis baráti segítséggel alulról indulva, az elején az első adandó munkát elvállalva, majd szépen felfelé lépkedve a nyelvtudásunk határain táncolva -ami pár mókás szituációt is eredményezett- lettünk Big Red Bus Driverek.
