Londonban nagyjából korlátlan a buszvezetői állások száma. Sokszor D kategóriás (itt PCV-nek nevezik) jogosítvány nélkül is felveszik a jelentkezőket, ahogy ez a feleségemmel is történt, bár ez nem mindig van így. A fentiek ellenére nem könnyű kikötni a piros buszok volánja mögött, tehát nem kell arra gondolni, hogy megérkezünk Angliába és másnap már buszt fogunk vezetni az Oxford Street-en.
Abba nem mennék bele, hogy otthonról Angliába mivel és hogy induljunk el, számtalan blog és weboldal foglalkozik ezzel a témával, ajánlom a Határátkelő blog olvasgatását.
A társaságok jórésze egy éves Angliában tartózkodás után áll csak szóba velünk, ez mellé szeretik - ahogy szinte minden munkáltató - az előző állásokból származó referenciákat. Tehát számítsunk arra, hogy ha újak vagyunk a sziget országban, eleinte vagy más területen kell elhelyezkednünk, vagy valami kisebb, nem a Transport for London (a helyi BKK) alatt dolgozó cégnél tudunk munkába állni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy gyenge fizetés, hulladék buszok, ellenben kevésbé stresszes munkakörülményeink lehetnek.
Első lépés a tervezés. Az interneten kis kereséssel megtalálható az összes szolgáltató, az összes buszgarázs illetve azok elhelyezkedése, illetve az egyéb infók, például az adott garázs flottájának összetétele. Ha költözés is társul a leendő munkahelyhez, akkor érdemes előbb kiválasztani a garázst, majd a közelben lakhelyet keresni, én például 7 percnyi sétára lakom a munkahelyemtől, ami Londonban különösen nagy ritkaság. Előfordulhat, hogy a terveinkkel kicsit sem összhangban az első interjún közlik, hogy az általunk kiválasztott garázsban jelenleg nincsen hely, ilyenkor nem kell kétségbe esni mert kb fél év múlva kérhetünk áthelyezést, szóval csak fél-egy évig kell messzire járnunk dolgozni ha esetleg úgy alakul. Érdemes még a járműflotta alapján is szűrni, bár sajnos nehéz elkerülni az hulladék angol gyártmányú buszokat, mert olcsók és előszeretettel vásárolják őket. Szerencsére vannak azért olyan garázsok ahol csak Volvo vagy Scania alapra épített paripák várnak mineket. Erről terveim szerint lesz majd bővebb leírás elöljáróban annyit, hogy az előbbieken kívül mindent kerüljünk ha lehet. Még annyit ezzel kapcsolatban, hogy a Hybrid buszokat is kerüljük, mert lassúak, gyenge a fűtés szóval csak elsőre hangzik jól a "Hybrid buszt vezetni de jó dolog". A cégek között vannak különbségek, de valamelyik ezért jó vagy rossz valamelyik meg amazért, ráadásul nem ismerem az összeset így nem is tudok legjobbat mondani.
Ha megvan a tervünk jön a "First Contact" a kiválasztott céggel, ennek csak akkor álljunk neki ha tudunk annyira angolul, hogy egy telefonbeszélgetést le tudunk bonyolítani eme világnyelven, és meg is értjük nagyjából, a tartalmát. Ez nem csak ekkor fontos, hanem a későbbiekben is elengedhetetlen a munkavégzésünkhöz, ugyanis sokat kell rádión kommunikálnunk mind az iBus Controllerekkel mind a CentreComm-al, de ezekről majd később. Ha nincs a jogosítványunkban 6 büntető pontnál több és a fentebb leírt követelményeknek is megfeleltünk, kb 2-3 hét múlva mehetünk az első intejura, ahol egy rövid beszélgetés után Kresz, nyelv, matek teszteken kell helytállnunk, melyek közül talán a Kresz a legnehezebb. Ha sikerült kapunk időpontot az orvosi vizsgálatra, ha nem akkor cégtől függően 1,3 vagy 6 hónap múlva próbálkozhatunk újra. Az orvosi vizsgálat, a szokásosokon kívül drog és hasonló teszteket is tartalmaz, melyekre egyébként a munkába állásunk után is bármikor kiválaszthat egy számítógép program.
Ha idáig eljutottunk jön a teszt vezetés amin az emberek 80-90%-a megbukik, én is így jártam 10+ éves gyakorlattal pedig ebből vagy 2 már Angol földön lett legurulva. Elsőre ez szíven üti az egyszerű jómunkásembert, utólag azonban azt gondolom, hogy kellet az ezután következő, egy hetes tanulóbuszos vezetgetés London utcáin és az ezeket használók között. Nagyon más ez a város, mint az összes többi, leginkább a magyar és egy durvább távol-keleti város közé helyezném az "élményt".
Ha a tanulóvezetés utáni vizsga - amiből három lehetőségünk van - sikerült, jön a két-három hetes Transport for London-os elméleti képzés ami NVQ Level 1-es bizonyítványt ad, de ez később Level 2-re emelkedik. Ez az egész nagyjából DVD-k nézéséből áll és igen jó hangulatban telik, olyan vizsga itt már nincs amin egy átlag ember elbukhatna, de aki nem figyel oda az később könnyen elveszítheti a munkáját mert nem fogja tudni jól elvégezni. Ja igen, ilyenkor már kapunk fizetést.
Szóval mivel ügyesek voltunk és okosak, megyünk a kiválasztott vagy "kiutalt" home garage-ba, ahol a garázsból induló járatok számától függően 1-2 hetes Route Learning azaz útvonal tanulás következik, egy nappal a munkába állás előtt pedig a Type Training vagyis a Típus Tréningen veszünk részt. Előbbin az útvonalakon kívül a hivatalos fordító pontokat (ezekről majd egy későbbi cikkben) és a sokszor használt terelő útvonalakat is megmutatják. Utóbbi pedig a busztípusok megismerése ami nagyjából 20 perc fajtánként.
Az első napon jön velünk egy Buddy Driver (haver sofőr) majd hivatalosan is Londoni Buszvezetők vagyunk. Juhéééé!
A Fenti cikkben cégektől függő eltérések lehetnek, de nagyjából ez a menete egy felvételinek illetve munkába állásnak.
